Lányom az óvodai búcsúünnepségen az általam mind emberileg, mind szakmailag nagyon nagyra becsült Óvó nénitől ajándékba egy pici dobozkában egy üzenetet kapott: „Kívánom, hogy mindig légy kedves és bátor.” Sokat gondolkoztam az üzeneten, és az azóta eltelt évek alatt világossá vált számomra, hogy milyen érteket és erőt is ad valakinek, ha kedves és bátor. A kedvesség az rendben volt, az mondjuk úgy, hogy ’alap’. De a bátorság… ennek jelentősége szépen formálódott bennem az elmúlt évek során. Bátorság kell az adott helyzetben jó döntéshez, néha ahhoz, hogy nemet mondjunk, vagy éppen ellenkezőleg, az igenre szavazzunk, vállalva a döntéssel járó kockázatot. Bátorság kell magunk felvállalásához, hogy hangot adjunk véleményünknek. És néha ahhoz is, hogy csendben vonuljunk vissza, csak néma tanúként legyünk jelen. Szülőként ennek nehézséget pontosan ismerjük.
Bátorság kell a vezetéshez is, mint azt Brene Brown vallja. Bátorság a felelősségvállaláshoz, a kudarc veszélyének felvállalásához, vagy bekövetkezte esetén annak beismeréséhez.
Ma már tudom jobb útravalót nem is kaphatott volna a lányom, és mélyen egyetértek Churchill gondolatával. „A bátorságot joggal tartják az első számú emberi tulajdonságnak. Ez az, ami lehetővé teszi az összes többit.” Winston Churchill
